Harminchét- harmincnyolcadik nap

2009 október 9. | Szerző: Eszterc |

 A gyümölcsnapot jól bírtam, annyival, hogy eszegettem diákcsemegét, datolyát is – mert olyan “ehetnékem” támadt.

Este egyik barátnémmal színházban voltam a Budaörsi Játékszínben. A darab címe: A jó pálinka itassa magát 2.0.

Kicsit féltem, hogy baromság lesz – de nagyon-nagyon jól szórakoztunk:)

Azt hiszem 6 vagy 7 kis rövid epizódot mutattak be a színészek. Ami közös volt mindegyikben, az a pálinka ivás és a vidámság:)

Különböző karakterek kerültek
megszemélyesítésre a színpadon, és nagyon jókat kacagtunk – hiszen
minduntalan eszünkbe ötlött valaki hasonló stílusú személy az
ismerőseink köréből. Volt ott a genetikustól kezdve kőművesen és
vállalkozón kívül butaságokról csacsogó nő, és minden hájjal megkent
parasztember, vagy épp a saját igazához végsőkig ragaszkodó,
meggyőzhetetlen mogorva fráter. Gyorsan eltelt a félóra, amit a
művelődési ház székeiben töltöttünk. Egyébként pálinkával fogadtak
bennünket- de tekintettel arra, hogy ez is “gyümölcsszármazék” azért
megkóstoltam:)

Bár nem volt túl finom. Kicsit dohos utóíze volt.

Tegnap kommunikációs tréningük volt.
Egész jól bírtam – bár megint elég kitárulkozásra késztető kérdésekkel
árasztottak el bennünket. Mint pl, hogy mit láthat rajtunk az ügyfél
mikor először találkozik velünk, és mit érzünk mi ilyenkor. blabla.
Kicsit unalmassá kezdett válni a vége felé, de túléltük.

Ebédre tojáspörköltet ettem virslidarabokkal – saját készítésű!!:)

Ja, és a tréning során 3-4 pogit is
magamévá tettem. Ez egy kis kihágás volt, de végülis úgysem eszünk
kenyeret soha semmihez, pedig ezt a diéta leírása megengedi.

Délután találkoztam Tamással újra.

Megnéztük a World Press kiállítást a
Millenárison. Jó volt, volt egy pár érdekes, szép fotó. Bár többségében
a borzalmas élethelyzeteket (háború, katasztrófa) láttunk megjelenítve
– azért akadtak például hópárducról, vagy vulkánról, csigaszemről
készített szépségek is:)

Aztán sétálgattunk a Millenárison, majd
felmentünk a Halászbástyához – és visszagyalogoltunk a Deák térre.
Kicsit úgy éreztem, hogy sokat beszéltem – amikor én kérdeztem Tamástól
nagyon tömören válaszolt csak. Én pedig mindig hozzáfűztem még sok- sok
mindent.

Persze, biztos én is zavarban voltam –
azért dumáltam annyit. De alapvetően jól éreztük magunkat. Írt is sms-t
még este, hogy köszöni az estét. És jó éjszakát kívánt.

Ma pedig én írtam e- mailt neki. Elnézést kértem azért, hogy sokat beszéltem.

Amúgy aranyos, főleg mikor kicsit elengedi magát, és természetesebb.:)

Remélem, azért nem ábrándult ki nagyon belőlem… Hú, nehéz dolog ez. De például élőben nem zavar a helyesírása:)

Érdekes, hogy nem akar puszit sem adni
– vagy lehet hogy én vagyok nagyon tartózkodó, és emiatt nem meri
úgymond “erőltetni”. Csak azért furcsállom, mert akikkel Tamás előtt
találkoztam, rögtön első találkozáskor “nyújtották az arcukat”:)
pusziért. Akkor sem én kezdtem. Na, de mindegy. Biztos, hogy oldódnunk
kell még mindkettőnknek. Csak az a kérdés hogy fogunk- e egymás felé
nyílni, vagy sem…