0. nap- gyümölcsnap:)

2010 szeptember 1. | Szerző: Eszterc

 Pedig valahogy minden összeesküdött ellenem. Tegnap a zuhogó esőben jól eláztam. Nem volt kedvem barátnőmmel találkozni, majd elaludtam olyan fáradt is voltam. Meg nyugtalanított, hogy otthon összevisszaság van.

Aztán hazaértem olyan 7 körül. Elkezdtem fotókat feltölteni a facebookra, telefonról is le akartam menteni néhányat. Erre teljesen bedöglött a szemtelen jószág. Azóta sem tudom még csak bekapcsolni se:(

Mivel Tamás esténként szokott hívni, minden követ megmozgattam, hogy valahogy a tudomására tudjam hozni mi a helyzet. Nem akartam hogy megijedjen, hogy nem ér el. De végül sikerült, és msn-en még dumcsizni is tudtunk:)

Mégis, olyan komor, rossz nap ez a mai. Nem gyümölcsnaphoz illő.

Azért próbálkozom egyébként a 90 napossal megint, mert azért éreztem a pozitív hatásait, a múltkorival 7-8 kg- ot sikerült is leadnom. Az már nekem köszönhető, hogy megint visszaszedegettem őket:(

Azért is szerettem a kúrát amúgy, mert nem éreztem éhséget közben.

Hát majd meglátjuk. Reggel a nagy loholásban elfelejtettem mérekezni, pedig tervbe volt véve… Na mindegy, majd este.

Tamással kapcsolatban pedig néha elbizonytalanodom. Valahogy úgy él a fejemben hogy aki szerelmes, az nem látja a másik hibáit. Legalábbis egy ideig. De én elejétől kezdve látok, érzek dolgokat. Néha- mikor úgy minden összejön, mint tegnap is- sokkal jobban látom a negatívumokat, mint a pozitívumokat. Nem kell olyan  súlyos dolgokra gondolni egyébként. Ilyenkor rossz.

Aztán átlendülök, és ismét minden szép. Ilyenkor úgy érzem, nekünk együtt, egymás mellett a legjobb. És hogy nem is kívánhatnék jobban, aranyosabbat.

És amúgy, úgy általánosságban néha gondolkodom azon hogy el tudok- e mást képzelni magam mellé. És ilyenkor mindig úgy érzem, hogy nem. Azt el tudnám képzelni hogy Tamás 1-2 apróságban más, de hogy egy teljesen más személy lépjen a helyébe azt nem.

Nem tudom. Veletek is fordult elő ilyesmi? Mert úgy félek, hogy ez így nem természetes. Meséljetek!

Gyümölcsnapra hoztam magammal görögdinnye szeletet, őszibarackot, szilvát, szőlőt:) Finomak nagyon. Ja és banánt is, ha nagyon mardosna az éhség:)

Negyvenegy, negyvenkettő és negyvenharmadik nap

2009 október 13. | Szerző: Eszterc

 Vasárnappal kapcsolatban nem tudok beszámolni semmi különösről – tartottam a gyümölcsnapot. Ettem fügét, almát, banánt szőlőt és egy kis diót.

Hétfőn ebédre cukkinivel – sajttal sült csirkemellet ettem paradicsommal, káposztával töltött paprikával és sajttal. Ja, és mindezt megfejeltem néhány otthoni fasírttal. Amiben ugye van egy kis zsemle is, de mindegy:(

Vacsiztam is azért. Sajtot, tonhalkonzervet, és pár szelet szalámit tömtem magamba este.

Koncerten voltunk – az énekkarunk zongorakísérője játszott két darabot, minket pedig úgymond “kivezényeltek” hogy legyen hallgatóság:) De megérte, klassz volt. Csak az időjárás volt pocsék. Be is ázott a cipőm teljesen.

A rendet otthon tökéletesen tartom, szépen elmosogatok magam után, rendet rakok esténként – egyelőre jól megy:)

Tamással folyamatosan levelezünk, naponta van hogy 2 levelet is írunk egymásnak.Aranyos:) Elküldte a kis plüss oroszlánjának fotóját – hogy ő őrzi az álmát. Én csak egy Ikeás szárnyas békával tudtam szolgálni:)

Holnap találkozunk. Eredetileg a János hegyi kilátóhoz akartunk menni, de a rossz időjárás miatt marad a teázó – amit én javasoltam.

Én várom nagyon, mert zavart hogy eddig gyalogoltunk egymás mellett, nem is láttam az arcát, szemét beszélgetés közben. Hátha így jobb lesz:)

Amúgy eddig kedvesnek, érzékenynek tűnik. Szeretek vele lenni. És talán kezd(ünk) oldódni is egymás társaságában.

Nem tudom ő hogy van velem – de nekem szimpi továbbra is, külsőleg pedig eléggé tetszik.

Kolléganőm (fő drukkerem) már rákérdezett, hogy megfogta- e már a kezem. Nem, de valahogy még nem is szerettem volna. Szeretném érezni, hogy érzelmileg kicsit még közelebb kerülünk egymáshoz – és majd akkor. De persze szeretném ha ez mielőbb bekövetkezne;) Mondjuk már akár holnap?:)Hát majd meglátjuk, izgi.

Kicsit fura érzést érzek a gyomromban, ha rá gondolok:)

Tegnap beszabadultam egy könyvesboltba, és sajnos nem tudtam megállni, hogy Fejős Éva könyveiből ne vegyek 2-t 1 áron:( El is kezdtem olvasni az egyiket (Csajok a címe azt hiszem). Egész jó. Vicces, olvasmányos és tanulságos:)

Egyébként ma borsófőzeléket fogok ebédelni krumplival (étteremből) mert tegnap 9 körül vergődtem haza, és nem volt kedvem főzőcskézni.

Harminchét- harmincnyolcadik nap

2009 október 9. | Szerző: Eszterc

 A gyümölcsnapot jól bírtam, annyival, hogy eszegettem diákcsemegét, datolyát is – mert olyan “ehetnékem” támadt.

Este egyik barátnémmal színházban voltam a Budaörsi Játékszínben. A darab címe: A jó pálinka itassa magát 2.0.

Kicsit féltem, hogy baromság lesz – de nagyon-nagyon jól szórakoztunk:)

Azt hiszem 6 vagy 7 kis rövid epizódot mutattak be a színészek. Ami közös volt mindegyikben, az a pálinka ivás és a vidámság:)

Különböző karakterek kerültek
megszemélyesítésre a színpadon, és nagyon jókat kacagtunk – hiszen
minduntalan eszünkbe ötlött valaki hasonló stílusú személy az
ismerőseink köréből. Volt ott a genetikustól kezdve kőművesen és
vállalkozón kívül butaságokról csacsogó nő, és minden hájjal megkent
parasztember, vagy épp a saját igazához végsőkig ragaszkodó,
meggyőzhetetlen mogorva fráter. Gyorsan eltelt a félóra, amit a
művelődési ház székeiben töltöttünk. Egyébként pálinkával fogadtak
bennünket- de tekintettel arra, hogy ez is “gyümölcsszármazék” azért
megkóstoltam:)

Bár nem volt túl finom. Kicsit dohos utóíze volt.

Tegnap kommunikációs tréningük volt.
Egész jól bírtam – bár megint elég kitárulkozásra késztető kérdésekkel
árasztottak el bennünket. Mint pl, hogy mit láthat rajtunk az ügyfél
mikor először találkozik velünk, és mit érzünk mi ilyenkor. blabla.
Kicsit unalmassá kezdett válni a vége felé, de túléltük.

Ebédre tojáspörköltet ettem virslidarabokkal – saját készítésű!!:)

Ja, és a tréning során 3-4 pogit is
magamévá tettem. Ez egy kis kihágás volt, de végülis úgysem eszünk
kenyeret soha semmihez, pedig ezt a diéta leírása megengedi.

Délután találkoztam Tamással újra.

Megnéztük a World Press kiállítást a
Millenárison. Jó volt, volt egy pár érdekes, szép fotó. Bár többségében
a borzalmas élethelyzeteket (háború, katasztrófa) láttunk megjelenítve
– azért akadtak például hópárducról, vagy vulkánról, csigaszemről
készített szépségek is:)

Aztán sétálgattunk a Millenárison, majd
felmentünk a Halászbástyához – és visszagyalogoltunk a Deák térre.
Kicsit úgy éreztem, hogy sokat beszéltem – amikor én kérdeztem Tamástól
nagyon tömören válaszolt csak. Én pedig mindig hozzáfűztem még sok- sok
mindent.

Persze, biztos én is zavarban voltam –
azért dumáltam annyit. De alapvetően jól éreztük magunkat. Írt is sms-t
még este, hogy köszöni az estét. És jó éjszakát kívánt.

Ma pedig én írtam e- mailt neki. Elnézést kértem azért, hogy sokat beszéltem.

Amúgy aranyos, főleg mikor kicsit elengedi magát, és természetesebb.:)

Remélem, azért nem ábrándult ki nagyon belőlem… Hú, nehéz dolog ez. De például élőben nem zavar a helyesírása:)

Érdekes, hogy nem akar puszit sem adni
– vagy lehet hogy én vagyok nagyon tartózkodó, és emiatt nem meri
úgymond “erőltetni”. Csak azért furcsállom, mert akikkel Tamás előtt
találkoztam, rögtön első találkozáskor “nyújtották az arcukat”:)
pusziért. Akkor sem én kezdtem. Na, de mindegy. Biztos, hogy oldódnunk
kell még mindkettőnknek. Csak az a kérdés hogy fogunk- e egymás felé
nyílni, vagy sem…

Nyolcadik nap

2009 szeptember 8. | Szerző: Eszterc

 Hát a tegnapi napról még annyit, hogy vacsira egy nagy(obb) fokhagymás pogit, 4-5 kisebb pogácsát és egy islert ropogtattam el.

Mozgásra már nem volt energiám, mire 9 óra körül hazaértem:(

Ma ettem szőlőt, körtét, őszibarackot – rengeteget, és szilvát is!!

Megint olyan furcsa érzés van a gyomromban, de nem vészes kibírom!!

Viszont tegnap érdekes “dolog történt”.

János vacsora meghívását nem fogadtam el végül – kicsit rossz a lelkiismeretem mert nem jeleztem vissza neki:(

De Gének írtam egy rövid e- mailt, melyben kifejeztem hogy sajnálom hogy nem ír mert szerettem tőle levelet kapni.

Erre, tök gyorsan! visszaírt hogy ne írogassak már ilyeneket. Meg hogy nem tűnt el, csak “nagyon el van úszva”. És hogy a személyes találkozásra is sort kerítünk ha győzöm kivárni.

Hát még adok neki egy kis időt – bár nem értem ezt az elúszás témát. Ha kb. 10 percen belül tud visszaírni 4- 5 mondatot, akkor nem értem napokig hogy nem tud összehozni egy levelet??!

De lehet, hogy én vagyok hisztis és türelmetlen. Nem tudom:)

VÁROK