Harminckilenc és negyvenedik nap

2009 október 10. | Szerző: Eszterc

 Szombaton pedig bolognai mártásos – hús nélküli- makaróni tésztát ettem, és sütit, pogit este.

Délután koncertünk volt – illetve egy orgonaművész bácsi 80. születésnapja alkalmából énekeltünk. Jól sikerült, és ezúttal sikerült a megfelelő egyenruhát magamra öltenem.:)

Jót dumáltam a kórustársaimmal. Volt “szeretetvendégség” is, ott eszegettem finom pogikat.

Délelőtt meg nagy takarítást végeztem. Elhatároztam, hogy nem hagyom hogy a rendetlenség eluralkodjon rajtam (mint eddig sokszor előfordult). Olvastam néhány tanácsot – e szerint igyekezni fogok minden nap (este) rendet rakni, magam után mindig elmosogatni, naponta letakarítani a konyhapultot, lemosni a mosdót, kiöblíteni a vécét.

Hetente pedig igyekszem mindenhol letörölni a port, porszívózni, felmosni, zuhanyt kisikálni. Hátha sikerül.

Az a baj, hogy mindig belelkesülök, aztán nem folytatom az elhatározásomnak megfelelően a tervet. Hátha majd most.

Harmincegyedik és harminckettedik nap

2009 október 2. | Szerző: Eszterc

 Szóval, a fogyókúráról csak annyit, hogy tegnap szuperül tartottam. Reggel körtét ettem, délben gombapörköltet rizzsel (saját készítésű, konzerv gombából). A vacsi kimaradt – egyrészt a randi miatt, másrészt ugye elhatároztam, hogy nem vacsorázom. Legalábbis keményítő és szénhidrát napon nem.

Hát ezt tegnap sikerült tartanom. Olyan gombócban van azóta a gyomrom, hogy nem túl sok mindent tudnék belepréselni:)

Nagyon érdekes volt a találkozás. Egyrészről nagyon – nagyon tetszik a fickó külsőleg. 🙂 Magasabb nálam, legalább 15 cm- vel, és nem kis sovány:) És nagyon kedves arca van, főleg ha mosolyog.

Amúgy pedig egyszerű, csendes, illedelmes és aranyos volt tegnap. Az mondjuk kicsit furcsa volt, hogy én többet beszéltem mint ő – pedig én sem vagyok egy nagydumás:) Érdekes, hogy voltak olyan pillanatok, amikor egyikünk sem szólt semmit – mégsem éreztem kínosnak. Olyan biztonságban éreztem magam Tamás mellett. Jó volt a szemébe nézni, meg olyan “megölelgethetnékem” támadt .:) De persze nem ölelgettem meg, csak elképzeltem:)

Fúú, az a helyzet, hogy tegnap negyed 6- tól kb. 9- ig folyamatosan sétáltunk és dumáltunk.Átmentünk a Lánchídon, felmentünk a Várba, aztán vissza – és még a Váci utcában is sétálgattunk.:)Gyönyörű volt a kivilágított város.

Aztán hazaértem, és csak forgolódtam az ágyban 1- ig, egyszerűen nem tudtam elaludni.

Hazafelé írtam neki sms- t, amelyben megköszöntem neki a délutánt- estét.

Erre visszaválaszolt, hogy örült neki hogy találkoztunk és hogy reméli még máskor is találkozunk:)

Én pedig megírtam neki, hogy nincs kifogásom a találkozás megismétlése ellen- aminek ő nagyon- nagyon (vagyis ő mindig így írja: nagyonn-nagyonn:)) megörült.

Hát ennyi történt. Mindenképp akartam neki valamiféle visszajelzést adni, mert tényleg jó volt vele. És mindig bajban vagyok, hogy mennyire “vehető le” rólam mit is érzek, gondolok. Szóval gondoltam ilyen módon megüzenem neki – hátha “bátrabb” lesz. Nem tudom, nincs nagy tapasztalatom szívügyekben. Csak próbálkozom. 🙂

Most sem tudom ám kiverni a fejemből, nézegetem az e- mailt hogy írt-e. De még eddig nem. Majd mostmár csak ebéd után nézem meg újra a fiókot:)

Kolleganőm nagyon izgul értem, az elmondásom alapján azt mondta: pont ilyen fiú illene hozzám:) Hú, most is csomóban van a gyomrom.:)

De megyek ebédelni: fél adag káposztás tészta, fél adag császármorzsa!! A benti étteremből:)