Harminchatodik nap
2009 október 6. | Szerző: Eszterc
Hát igen, ma ünnepeltük visszamenőleg három kolléga születésnapját – és hát volt süti bőven. Nekünk meg (fogyókúrástárs kolléganővel) ugye szénhidrátnapunk lévén belevetettük magunkat az élvezetekbe:)
Le sem írom mi mindent összekajáltunk. Ma már tutkó nem eszem mást.
Én is sütöttem egyébként – még tegnap, énekóra után olyan 9 óra tájban. De nem csináltam túl nagy show-t. Vettem egy dr. Oetker dobozos Brownies alapport, és azt készítettem el. Finom lett egyébként nagyon. Tettem bele kis rumot, meg lisztbe forgatott meggyet.
Amúgy meg levelezgetek Tamással. Már megbeszéltük a találkozót csütörtökre. Olyan fura érzésem van. Múlt héten még lelkes voltam nagyon. Csak olyan zavart vagyok. Azt érzem magamon, mintha nem lenne olyan nagyon- nagy kedvem találkozni vele újra. 🙁 Pedig szimpi volt. De nem tudom. Kicsit megijeszt, hogy ő katolikus. Mivel én pedig baptista vagyok – és elég más a két vallás. Sokszor nem is igazán értem amit ír a misékkel kapcsolatban, olyan más fogalmakat használ. Nagyon idegen nekem. Meg picit zavar a helyesírása is. Mármint hogy nem igazán helyes. Jó, ez biztos hülyeség – de mindig szemet szúr.:(
Az a baj, hogy nálam az a fogalom, hogy “szerelem” azt jelenti, hogy mindenestől odavagyok a másikért. Legalábbis ez van az agyamban. És magam sem értem magamat, hogy kedves, tisztelettudó, normális, értelmes, jóképű fiú – és hogy mégis mi a gondom vele.
Persze, lehet hogy azért hülyeség ezeken gondolkodni, mert meg kell őt ismernem először jobban.
Tegnap egy könyvben olvastam, hogy igazándiból először arra kell törekedni, hogy az illető személy a jó barátom legyen. És ha ez adott, és még némi “plusz szikra” is, akkor szerelem is lehet belőle. Nehéz ám a szerelem lélektana.
Mert még nem merném Tamásnak azt mondani, hogy hagyjuk, ne is találkozzunk többet. De őt sem szeretném megbántani.
Bár nyilván úgy kell hozzáállnom, hogy még nála is ez lehet a helyzet mint nálam. “Próbálgat” úgymond, figyeli egyes dolgokra adott reakcióimat, kérdez – felelek, próbálja megismerni a gondolkodásomat, érzéseimet. Én pedig őt viszont.
Végülis igaz, amit Gé írt nekem: hogy nem vagyunk egymásnak elkötelezve, nem ígértünk semmit még a másiknak. Ismerkedünk. Nem ígértem Tamásnak, hogy biztos hogy szerelmes leszek belé, és ő lesz a férjem. És ő sem nekem, hogy én meg az ő felesége. Jelen szakaszban azt biztos hogy nem tudom kijelenteni, hogy egyáltalán nem “jön be”. De az biztos, hogy kíváncsi vagyok oldódik- e, tudunk – e kötetlenebbül beszélgetni, jókat nevetni együtt. Egyezik- e a fontos dolgokban a véleményünk.
Nem szabad túlmisztifikálnom a “kapcsolatot” vele. Most elsődlegesen meg kell ismerkednünk jobban – és aztán jobban el tudjuk dönteni mindketten hogy hogyan tovább.:)
Hú, jó volt mos így összegyűjteni a gondolataimat, és rendszerezni. Kicsit letisztult a fejem.
Tizenötödik nap
2009 szeptember 15. | Szerző: Eszterc
Tegnap kicsit magam alatt voltam – rossz volt a kedvem. Gé miatt is – mivel vasárnap délután kicsit türelmetlenkedő levelet írtam neki ismét – és magyarázatot kértem a késlekedésére.
Erre ő visszaírt, hogy valóban türelmetlen vagyok – és hogy nem köteleztük el magunkat egymás felé, nem ígértünk semmit a másiknak. Ha kedvünk van és ráérünk írunk egymásnak – és ennyi.
Hát ezen én eléggé felhúztam magam, és az az igazság hogy el is ment a kedvem attól, hogy vele ismerkedjek a továbbiakban.
Lehet, hogy türelmetlen vagyok – de úgy érzem akkor is igazam van. Számomra az internetes ismerkedés is azt jelenti(pláne hogy maga Gé írt nekem először), hogy kíváncsi vagyok a másikra – és ebbe (legalábbis nekem) nem fér bele hogy majd két hétig tojok rá, mert “annyi sok dolgom van!”
Szóval én ilyen személlyel nem szívesen ismerkedem tovább. Ennyi.
Azt hiszem írok Tamásnak (aki kb. 1 hete írt nekem először), és akinek visszaírtam hogy amíg le nem zárok egy másik levelezést, addig nem szeretnék neki írogatni.
Hát most, hogy Gével szerintem kölcsönösen “leírtuk” egymást – merek Tamásnak írni.
A szénhidrát nap jól alakul – reggel barackot kajáltam, ebédre egy jó nagy fokhagymás pogit, káposztás táskát és grízes tésztát is még…
A grízes tésztával meggyűlt a bajom tegnap. Kb. 3 adagot dobtam ki a szemétbe, mire elfogadható állagút sikerült létrehoznom. Hol sok – hol kevés vizet öntöttem alá, és nem is pirult meg rendesen. Kolléganőim azt mondták, biztos azért mert teflonban próbálkoztam vele.
Esete nem tudom még mit fogok enni – jelenleg egyáltalán nem vagyok éhes. És megyek még tornázni is!!!
Hetedik nap
2009 szeptember 7. | Szerző: Eszterc
Reggel barackot reggelizgettem szilvával.
Ebédem pedig mákos tészta volt, amit egy islerrel öblítettem le a végén. Egyik ismerősöm tanácsára almaecetes vizet iszom a kajálás előtt. Hátha az is besegít valamicskét a folyamatba.Ja, és iszogatok elhízás elleni teát, meg fogyókúrát kiegészítő teakeveréket. Bár kedves aranyos kolléganőm szerint elhízás elleni teát már késő alkalmaznom:))
Vacsira is maradt még egy kevés mákos tészta – és egy isler.
Holnapra még nem ruháztam be gyümölcsökkel – van otthon pár szilva, alma de attól tartok ez nem lesz elég. Lehet át kellene vennem a munkahelyi büfés módszerét – gyümölcsnapon gyümölcsleveket iszik higítva.Na majd meglátom.
Ma este is szükség lenne egy kis mozgásra. Lehet hogy elindítom az egyik fitnesz videót a gépemről. Mondjuk valami kis Alexandrásat, vagy Rubintrékásat.
Hát a fiúk ügyében nem túl fényes a helyzet. Jánossal valahogy nincs túl nagy kedvem vacsorázni menni ma este. Valahogy túl hirtelen nekem ez a dolog – szinte alig tudok róla egy- két momentumot. Félek, hogy kínossá válhat a szituáció az étteremben. Bár lehet hogy hülye vagyok, és el kéne mennem. Nem tudom.
Őszintén szólva nem is tudok ilyen hirtelen váltani. Levelezgettem Gével, kb. 3 hétig. Aztán most meg még csak egy sort sem ír az utolsó levelemre. Kicsit (tényleg nem nagyon) kezdtem beleélni magam, hogy talán lehet ebből valami, olyan szimpatikusnak tűnt. Aztán egyik pillanatról a másikra oda az egész:( Szóval ebből a helyzetből nem tudok hip-hop “átszárnyalni” valaki másra.
Egyébként van még Tamás, aki tegnap írt nekem – egész aranyos levelet. Hát majd meglátom.
Lehet, hogy Jánossal kapcsolatban az is visszatart, hogy épp válófélben van, és van egy kis (azt hiszem) fia is.
Lehet ezért sem tudok egyértelműen lelkesedni. Na jó, befejezem:)
Negyvennégy, negyvenöt és negyvenhatodik nap
2009 október 16. | Szerző: Eszterc
Szénhidrát napon, hú mit is ettem?? Jaj, tudom már! Grízes tésztát sok-sok lekvárral és porcukorral és sós (sajtos) masnikat. Ja és egy nutellás buktát.
Sajnos vacsira is ettem egy pici adag tésztát. Azt már kihagyhattam volna.
Szerdán találkoztam Tamással!!
Iszonyatos idő volt, zuhogott az eső. Teázni mentünk a Ráday utcába. Nagyon-nagyon jó volt. Sokat beszélgettünk, hosszan. Fincsi teákat iszogattunk. És már megbeszéltük a következő randit is, jövő péntekre. Ha jó lesz az idő, a János hegyre megyünk. Juhúú.
Egyébként hozott egy csomó kiskori fotót, nagyon aranyos kisfiú volt:)
Utána váltottunk sms-t, e- mailt. Olyan aranyos volt, azt írta hogy jó volt látni hogy sokat nevettem:)
Na de visszatérve a kajákra:
Csütörtök, semmi különös – gyümölcsnap, este torna.
Ma pedig reggel szőlő- ebédre pedig borzasztó finom sajtszószos hús. Ezt úgy készítettem el, hogy egy fél csirkemellet kettévágtam, jól kiklopfoltam. Enyhén megsóztam és vajon mind a két oldalát jó pirosra sütöttem fedő alatt. Ja, szórtam rá borsikafüvet is. Mikor megsült, nyomtam mellé egy egész Camping sajtot – és kicsi főzőtejszínt – és még így együtt is rotyogtattam kicsit. Annyira finom lett hogy csak na! És paradicsommal fogyasztottam.
Vacsira is ez lesz – vendégem jön, neki lehet hogy készítek hozzá krumplipürét is!!
Unokatesóm alszik nálam egyébként. Mert színházba megyünk öcsémmel, barátnéjával, és két unokatesómmal együtt. A Pesti Színházban nézzük meg a Nő vágy című darabot (Eszenyi Enikő rendezésében). Öcsémnek ez a szülinapi ajándéka barátnőjétől. Elég furcsa kritikákat olvastam a darabról amúgy – hát majd meglátjuk milyen lesz.
Oldal ajánlása emailben
X